Fekete Orsolya: március 2012

Az állatkerti kifutók korszerűsítésének szempontjai és feltételei a következők: bemutatás – rendszerezés, kifutó méretének – területének megválasztása és higiéniája, biztonság, komfortosság, holisztikus bemutatás – illúziókeltés.

1. Bemutatás, Rendszerezés

Állatkert tervezésekor – tudományos intézmény lévén – már a XX. század elején is fontos szempont volt, hogy az egyes fajok elhelyezése, bemutatásuk sorrendje ne véletlenszerűen történjen. Az 1912-ben újjáépült budapesti állatkertben az állatok rendszertani kategóriák szerinti bemutatását is e cél vezérelte. Egymástól elkülönítve voltak látogathatók a rovarok, a hüllők, a kétéltűek, a madarak és az emlősök. Ez az elrendezés a XXI. századra elavulttá vált, hiszen az egymáshoz rendszertanilag közel álló fajokat jól össze lehetetett így hasonlítani, azonban a látogatók messzemenőbb következtetéseket nem tudtak levonni.

Az új, korszerű csoportosítás szerint az állatokat és növényeket egyaránt, földrajzi elterjedésük szerint ismerheti meg a közönség. Az állatkert származási hely szerinti elrendezésének köszönhetően az érdeklődők együtt láthatják az azonos földrajzi környezetből származó állatfajokat és növényeket. Az újszerű koncepció előnye, hogy a látogatók betekintést nyerhetnek az egyes élőhelyek atmoszférájába, következtetni tudnak a flóra és fauna szoros kapcsolatára, valamint mélyebb összefüggések meglátására is fogékonyabbá válnak. Megérthetik az ökológia fogalmát és az élőrendszerek szoros kapcsolatát, melyből akár csak egy elem eltűnésével is veszélybe kerülhet a többi megléte is.

2. Kifutók területének megválasztása, mérete, higiéniája

A tematikus elrendezés megválasztása után az egyes kifutók pontos helyének meghatározása következik. Elengedhetetlen a kifutó megfelelő tájolása, a terület kitettségi és benapozottsági mértékének vizsgálata. Az állatok számára a megfelelő talaj kiválasztása is jelentős (homok, gyep, föld), hiszen bizonyos fajok számára a túl puha (zsiráf, antilopok), másoknak a túl kemény talaj okozhat ízületi betegségeket (oroszlán, tigris).

A kifutó tájolása után annak méretének kijelölése szintén nagy szakértelmet igényel. Tervezéskor figyelembe kell venni, hogy az adott állatnak, vagy állatcsoportnak mekkora térre van szüksége a természetes magatartási formák mindegyikének gyakorlásához. Ez a méret nyilvánvalóan kapcsolatban van az állat, állatcsoport természetes territóriumának méretével, azonban annál jóval kisebb, hiszen egyes tevékenységek gyakorlása (táplálékszerzéssel- és párkereséssel kapcsolatos tevékenységek) az állatkert jellegéből fakadóan nem tapasztalható. A fajonként eltérő viselkedési formáknak és territóriumoknak köszönhetően minden fajnak más igényei vannak, ezért az ideális kifutóméret megállapítása ingen komplex, zoológusok és etológusok kutatásait igénybevevő feladat. A kifutó ideális nagyságának meghatározása az állat életkörülményeire nagymértékben hatással van, éppen ezért törvényekben is rögzítve van, hogy az egyes fajoknak az egyedek számának függvényében mekkora területre van szüksége. Ez az érték csupán a minimális méretet határozza meg, ahhoz, hogy az állat komfortosan érezze magát kifutójában, ennél nagyobb terültre van szüksége.

A kifutó építésekor a megfelelő higiéniás feltételek megteremtésére is gondolni kell, ezért annak vízelvezetését úgy kell kialakítani, hogy pangó víz ne maradjon a területen, valamint gondoskodni kell a könnyen tisztántartható talajfelszínről is.

3. Biztonsági szempontok

Elsődleges biztonsági szempont az állatok és látogatók biztonsága. Az állatok ne szabaduljanak el, a látogatók pedig ne tudjanak az állatokhoz beesni, bemászni, benyúlni. Annak érdekében, hogy ez az ideális állapot az állatkertekben megetermtődjönm igen változatos elkerítési formákat alkalmaznak. Kezdetben az állattól ketrec, majd mély árkok, süllyesztett kifutók (2. ábra) választották el a látogatót. Napjainkban azonban követelmény, hogy az elválasztás lehetőleg a látogató számára kevésbé hangsúlyos legyen, amit villanypásztorok, festett kerítések, rönkkerítések és számos egyéb kreatív megoldás segítségével lehet megvalósítani.

Az állatok biztonságának, egészségének megőrzéséhez egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. Növények ültetésekor gondos odafigyeléssel kell megválasztani az egyes fajokat aszerint is, hogy az ne legyen az aktuális állatfaj számára mérgező, ne sebezhesse meg az állatot tüskéivel. Ehhez állatorvosokkal és állatgondozókkal való pontos egyeztetésre is szükség van. A nem elég körültekintően megválasztott és elhelyezett növények egyéb veszélyforrást is jelenthetnek az állatok számára. Nem szabad a kifutóba törékeny fákat (Populus canadensis, Salix fragilis) ültetni, hiszen az az állatban, esetleg a biztonsági berendezésekben is kárt tehet. Ugyanezen okból a korhadt fák is veszélyesek lehetnek, ezért azokat lehetőleg el kell távolítani a kifutókból. Az egyes növények elhelyezésekor arra is ügyelni kell, hogy azok ne nyújtsanak az állatok számára kimászási, kiugrási lehetőséget. Amennyiben a kifutóban nagyméretű, meglévő fák is találhatók, a kimászás megakadályozása érdekében a fákon villanypásztorok elhelyezése, alsó ágak visszavágása ajánlott.

Az állatokra azonban nem csak az őket körülvevő környezet és növények jelenthetnek veszélyt. Az elhatároló eszközöket úgy kell megválasztani, hogy az emberek szemtelésre és az állatetetésre való hajlamának gátat szabjon.

Biztonság tekintetében meg kell említeni az egyes beültetett növényfajok megőrzéséért teendő óvintézkedéseket. Mivel az állatkertben az állatok területének nagysága és az állatsűrűség eltérő a természetestől, valamint az állatoknak is több ideje van a növényzet „tanulmányozására” (nem kell táplálékát felkutassa, párt keressen magának) ezért az állatkerti növényzet nagyobb terhelésnek van kitéve. Egyes állatok csak a fák törzsében tesznek kárt (zsiráf, rénszarvas) mások cserjék, lágyszárúak leveleinek tépkedésével űzik el unalmukat (orángután). A kár megelőzése érdekében a törzseket dróthálóval, fakalodákkal lehet megóvni, az egyes cserjecsoportokat pedig villanypásztorral lehet elválasztani az állatoktól.

4. Komfortosság megteremtése – holisztikus bemutatás

Az állatkertek számára fontos szempont, hogy az állatok a kifutóban a lehető legjobban érezzék magukat, legyen lehetőségük a természetes élőhelyükön megjelenő viselkedésformák gyakorlására. Ezt a kifutók komfortossá tételével lehet elérni. A komfortosság megteremtésének eszköze – a környezetgazdagítási technikák mellett – az állat élőhelyének imitálása, ami a holisztikus bemutatásnak is alapvető feltétele.

Holisztikus bemutatás alatt azt értjük, hogy a bemutatás során az állatot élőhelyének jellegzetességeivel és növényzetével együtt jelenítik meg a kifutóban. Ez a környezet megteremti a látogató számára azt az illúziót, hogy az egyes kifutók közt sétálva különböző kontinensek természetes társulásait látják. A holisztikus bemutatás alkalmazásával a látogatóban jobban kiteljesedhet az állatkerti élmény, valamint az állatról is egy teljesebb, informatívabb kép tárulhat elé.

Látható, hogy mind az állatok igényeinek kielégítése, mind a látogatók számára nyújtott illúzió megteremtésének eszköze közel azonos. Az állatok komfortérzetét a kifutó valódi élőhelyének abiotikus tényezőinek megjelenítésével, növényzet ültetésével, valamint környezetgazdagítási-technikák alkalmazásával lehet megteremteni (3. ábra). A természetesség jegyében, holisztikus bemutatás során is igyekezni kell az állat élőhelyének tájkaraktereit megragadni, legyen az domborzati viszony (síkság, hegyoldal), egyéb abiotikus tényezők (sziklák, tó, dagonya), vagy az élőhely növényvilága. Mindemellett a kifutót feltáró belátási pontok gondos megtervezése esetén érvényesülhet megfelelően az illúziókeltés.

4.1. Növények a kifutókban

Kifutók relatíve kicsi méretéből fakadóan nehéz természetesnek ható módon megjeleníteni az adott táj domborzati jellegzetességeit, abiotikus tényezőit, valamint növényvilágát, de mindközül a növénytárulások megjelenítése jelenti a legnagyobb kihívást.

4. 1.1. Növények esztétikai és funkcionális jelentősége

Növények elhelyezése a kifutókban számos előnnyel jár, mind esztétikai, mind funkcionális szempontból. Önmagában a növények évszakonkénti átalakulása színesíti az állatok ingerszegény környezetét, de ezen felül rovaroknak, madaraknak, kisemlősöknek is életteret biztosít egy-egy bokor, mely így még változatosabbá teszi a kifutó életét. A környezetgazdagításán felül, a megfelelően társított növényzet természetközeli környezetet teremt az állatok számára, így hozzájárul mentális egészségükhöz, mikro klimatikus hatása pedig az állatok fizikális állapotát javítja.

Ezen felül a növényzet menedéket nyújthat az állatok számára a kíváncsi látogatók, vagy a tűző napsütés elől is. Vizuális gátként lehetőséget biztosít a kifutó lakóinak egymástól való elvonulás, ezáltal csökkenhet az agresszivitás mértéke, valamint megakadályozza, hogy a látogató a teljes kifutót belássa, esetleg a kifutó túloldalán érdeklődő közönséget szemlélje. Előnyös lehet a kifutóba az állatok számára takarmányként is szolgáló, ez esetben jól regenerálódó növény ültetése is (közönséges mogyoró- Coryllus avellana, bükk – Fagus sylvatica, galagonya fajok – Crateagus sp.), lehetőséget adva a táplálék önálló megszerzésére.

4.1.2. Növénykiültetés tervezésének szempontjai

A kifutóba kerülő növények megválasztásakor érthető módon elsődleges szempont, hogy tilos az állatokhoz, számukra mérgező növényt elhelyezni. A kiválasztott fajoknak azonban még számos szempontnak kell megfelelnie. Célszerű, ha a választott növények kórokozókkal és kártevőkkel szemben ellenállóak, jól tűrik az esetleges szélsőséges abiotikus tényezőket (fagyhatás, meszes talaj), károsodás estén gyorsan regenerálódnak, minimális gondozást igényelnek és könnyen beszerezhetők. A kifutókba kerülő növények mégsem csupán a felsorolt szempontok alapján kerülnek kiválasztásra. A növényalkalmazást alapvetően meghatározza a kifutóban élő állat igénye, származási helye, valamint a kifutó elhelyezkedése (külső, vagy belső).

Belső – fűtött - kifutóban az élőhely karakternövényeinek bemutatása kisebb gondot jelent, hiszen a nemzetközi INDEX SEMINUM program keretében növénymagok és növények cseréjével, növényadományokból, esetleg növények vásárlásával az megoldható.

A külső kifutók berendezése már megfontoltabb választást igényel, hiszen a legtöbb trópusi növény klímánkat nem viseli el, ezért az esetek nagy részében külső kifutóban azok nem kerülhetnek kiültetésre. Annak érdekében, hogy a külső kifutó berendezése az adott tájra emlékeztessen, úgynevezett imitátor növényeket alkalmazhatunk. Az imitátor növények kiválasztásához először a táj növényzetére leginkább jellemző, azt felidéző karakternövényeket kell kiválasztani.

Következő lépésben a kiválasztott karakter növényekhez morfológiai jegyekben hasonlító, a klímánkat is elviselő fajokat társítunk. Az így kiválasztott imitátorok további – a fent leírt szempontok szerinti – szelektálás után kerülhetnek a kifutóba. Amennyiben a kifutó növényzetének megválasztásakor csak kevés számban, vagy nem tudunk imitátor növényeket alkalmazni, célszerű a kifutót úgynevezett semleges növényekkel (fekete bodza – Sambucus nigra) gazdagítani.

4.2. Berendezések – környezetgazdagítás

A környezetgazdagítás célja, akár alternatív berendezési tárgyak, akár növényzet segítségével, lehetőséget nyújtani az állatok természetes magatartási formáinak gyakorlására. Ehhez támpontokat ad a 2001-ben módosított állatkerti állattartással kapcsolatos jogszabály is, mely tartalmazza egyes állatok különleges igényét mászási, függeszkedési, ásási, fürdési, elbúvási, futási, elkülönítési, dagonyázási lehetőségekre. Ezek a követelmények – a terület méretéhez hasonlóan – csak a minimális követelmények. Az optimális mértékben inger gazdag környezet kialakításához, valamint az állatkerti állatok igényeinek maximális kielégítéséhez, először a vadonban élő állatok természetes szokásait kell megfigyelni. Ezen vizsgálatok képzik az etológia tudományának tárgyát. Az etológia szerint az állatok magatartása nyolc funkciócsoportra osztható: pihenés-alvás, testápoló viselkedés, tájékozódó viselkedés, táplálékszerzéssel kapcsolatos viselkedés, anyagcserével kapcsolatos viselkedés, szexuális viselkedés, játék a fajtársakkal, interaktív viselkedés. Ahhoz hogy az állatok ezen magatartási formák mindegyikét gyakorolni tudják kifutóikban, biztosítani kell azon ingereket, melyek a fent említett magatartási formákat kiváltják. Az ingerek létrehozása számos kreatív próbálkozás után tökéletesedhet. Ezek nagyon összetett, sok elméleti és gyakorlati ismeret szintézisével fejleszthető feladatok. (DE HARPIJ, 2000)

4.3. Belátási pontok

A holisztikus bemutatás megfelelő érvényesülésének szempontjából, valamint az állatok komfortérzetének kialakításához egyaránt fontos a látogatók belátási pontjainak helyzete. A megfelelő elhelyezés érdekében az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

A belátási pontokról a kifutó legelőnyösebben kialakított részletei, vala mint a csupán vizuális kapcsolat ellenére megfelelő térélménytáruljon a látogató elé (3. ábra).
- Érdemes az aktív – játszóterületek elé belátási lehetőséget elhelyezni.
- A kifutó árnyasabb területei a látogatók számára csak részleteiben vagy egyáltalán ne legyenek beláthatók, (növények általi lehatárolás) biztosítva az állatok számára az úgynevezett visszavonulási teret.

- Robert Pies-Schulz-Hofen (2000): Az állatkerti állattartás alapjai, MÁSZ – FÁNK

- Sós Endre Dr. (2011): Az állatok kifutó kialakítással kapcsolatos igényei (szóbeli közlés)

- (2000): De Harpij Környzetegazdagítási kézikönyv, FÁNK

Eden Project
Cornwall, Egyesült Királyság

Az Eden Prsoject az egyik legnagyszabásúbb berhuázás a Millennium Projects néven ismertté vált ezredfordulós létesítmények közül. A létesítmény egy látogató központból, két növényházból, az Eden Fundation épületéből, valamint a 2005-ben elkészült The Core (mag) néven ismertté vált látogatóközpontból áll. A növényházak nagy sikerére való tekintettel egy harmadik is épült, mely a trópusi klímát mutatja be.

A négy ütemben felépített komplexum az ismeretterjesztés mellett szórakoztatást is feladatának tekinti, azonban elsődleges célja, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét az ökológiai kérdések fontosságára, ezért élményszerű formában tárja a látogatók elé a bioszférával kapcsolatos tudnivalókat.

Az Eden Project a technológiai és ökológiai fenntarthatóság szempontjából úttörő megoldásokkal szolgál, melyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az üvegházépítészet fejlődéséhez.Példa értékű hatékony energiagazdálkodása, valamint a passzív és aktív rendszerek összehangolása is. A növényházak külső héja egy új anyaga: EFTE hatszögletű modulokból készült, melyek kiváló hő- és hangszigetelési tulajdonságokkal rendelkeznek, súlya kisebb az üvegénél és újrahasznosítható. A modulok egyike- másika nyitható, melyek biztosítják a természetes légáramlást. A héj un. galvanizált acélcsövekből készült vázon nyugszik.