Oldalak

2013. október 27.

Munkaköröm

Első nap azon csodálkoztam a leginkább, hogy milyen jól szervezett a cég. Minden dokumentum, könyvelés és egyéb információk tárolása (kivételt képeznek ez alól az öreg tervlapok) hihetetlen logikus és egységes. Minden projekt mappája ugyanúgy néz ki és egy kósza fájl sincs aminek a neve nem egészen pontosan a tartalmára és elkészültének idejére utalna. Mivel mindez angolul van és az amerikaiak nagyon szeretik a rövidítéseket a nagy rend ellenére mégis eltartott egy darabig míg megszoktam.


PRIORITÁSOK

Általában kisebb projekteket bíznak rám, vagy ajánlati tervek koncepció alkotására kérnek fel (ez nekik nem hoz garantált jövedelmet, ezért nem tekintenek rá igazi munkaként, bár én bevallom ezeket élvezem a legjobban), de amint bárkinek sürgős határ ideje közeledik én egyből kiejtem a kezemből a ceruzát és segítek. Ez is tetszik, így több projektbe is bekukkanthatok és igazán hasznosnak érezhetem magam :)
Abban az esetben, ha éppen nincs miniprojektem se és a többiek nem is szorulnak segítségre, akkor 40-50 éves terveket simogatok hivatásszerűen! Másképp: pausz rajzokat (amik felett sokszor elmélázok kicsit, mert olyan szépek, s közben próbálom megfejteni, hogy mitől) szkennelek és rendszerezek. Feljebb is utaltam rá, ez az egyetlen rész az irodában ahol elszabadult a pokol. A projektek teljesen összekeveredtek és rendszerezésük nem tűnt egyszerűnek. Némi gondolkodás után kiötöltem egy katalógus szerű rendszert - amit rajtam kívül a többiek is logikusnak tartanak - most már úgy érezhetem, hogy a kezemben tartom a gyeplőt.


MINI PROJEKTEK - AJÁNLATI TERVEK

Itt Amerikában igen nagy kultúrája van a bejáratok hangsúlyozásának, esetleg lakóközösségek nevének feltüntetésének. Ehhez mindig valami effekt is társult: vizes elem, gránit vagy homokkő tömb, néha cicomás fal, kerítés és növényes aláfestés. Hamarosan specialistának érezhetem magam, mert ezek a megbízások mind az én kezeim közé kerülnek. Többnyire szabadkézi rajzok által reprezentált ötletekre szomjaznak. Szeretem csinálni, néha úgy érzem magam kicsit mint a kislányok színezgetés közben, néha még dudorászok is valamit félig magamban :)
Az ajánlati tervek a kedvenceim! Legutóbb a dél-utahi pusztába kellett egy sport komplexum + gimnázium + általános iskola kombinációt javasoljak. Néhány támpont után (baseball-, amerikai focipálya mérete ...) után szabadon gondolkodhattam. A végeredmény nekem tetszett és szerencsére a többieknek is. Viccelődtek, hogy ha ilyen szépek lesznek a terveim ezután is akkor már félteni fogják az állásukat. :) Aranyosak! Mint utólag megtudtam megmutatták a koncepciót egy sportpálya specialistának is (konzultánsuk szokott lenni) és "izgalmasnak találta az ötleteket".


TÁJÉPÍTÉSZ MARKETING

Gyakornoki létem első hetében megvilágosodtam: ez is létezik! :) Elég sok cég van még Utahban is, hát még egész Amerikában! Ugyan megbízás is, mégis nagyon is fontos hogy egy ilyen kis cég is foglalkozzon a marketing húzásokkal itt. Éppen ezért egy marketing szakértővel konzultált a cég egy igen hosszú meeting keretében, amire én is hivatalos voltam. Nagyon tanulságos volt!

A héten két helyre is magukkal vittek az önkormányzati döntéshozókkal folytatott ülésekre. Kicsit büszkék magukra amiért egy európai lányt alkalmaznak (hát lehetnek is, tájépítész körökben elég ritka eset ez :) Úgyhogy megismertem a Park Cityben és Salt Lake Cityben székelő nagykutyákat egy belvárosi rehabilitáció kivitelezésével és egy sportkomplexum kiviteli terveinek pontra-tételével kapcsolatban. (Úgy éreztem kicsit ki is érdemeltem ezt, mert 5 héten keresztül mindig a nagykutyákkal való találkozásra kész outfitben jelentem meg.)



2013. október 23.

The alien intern - Gyakornokként az USA-ban

A nyár folyamán sikerült egy tájépítész gyakornoki pozíciót megcsípnem a távoli Salt Lake City-ben. Hosszú utazás után egy hónapja megkezdtem szorgos gyakornoki pályafutásom az igen nagy múlttal rendelkező MGB+A tájépítész irodánál.


AZ IRODÁRÓL RÖVIDEN

MGB+A, The Grassli Group 50 éves szakmai tapasztalatra tekinthet vissza, melyet számos utah-beli professzor pályafutása fényjelez. Kiváló szakmai teljesítményüket számos tájépítész (ASLA) elismerés bizonyítja. Elsősorban Utah államban ékesítik a környezetet, ám jelenleg is számos távoli projekttel is foglalkoznak/unk (Portugália, Kongó, Argentína). Munkáik között nagyon sok templomkert, sport komplexum, közpark és magánkert mellett a utahi Kapitóleum, és a "mormonok Szent Péter Bazilikájának" fogadótere is megtalálható.
A hatalmas projektek ellenére a cég viszonylag kis méretű, három vezető tájépítész, két tájépítész és 3 további alkalmazott dolgozik itt.

http://www.grassligroup.com/


MUNKAREND

Minden hétfő fel8-kor staff meetinggel és imával! indul. A munkaidő 8 óra, 8:00-tól 17:00-ig egy óra ebédszünettel. Az ebédszünetek alkalmat biztosítanak beszélgetésre, egymás tudásának átadására, vagy külsős cégek által tartott előadások+ingyen ebéd számára is. Hetente/ ként hetente ezt az órát a szakmában dolgozó, sokszor kivitelező cégeknek szenteljük, akik előadást tartanak nekünk a szolgáltatásukról. Ez nagyon jó ötlet szerintem, mert így mindig naprakészek lehetnek, viszont az előadások lebonyolítása igazi amerikai játékszabályok szerint történik! A rendszer a következő: a cég bejelentkezik, hogy szeretné a termékét bemutatni nekünk. Örömmel fogadjuk az ajánlatot, majd a cég választ egy éttermet, amelyiknek az étlapjáról mindenki választhat magának ebédet, amit a cég finanszíroz. Ebédidő előtt megjönnek, hozzák a kaját, levetítik a videójukat/prezentációt, elmondják hogy miért csodálatos a termékük/szolgáltatásuk és mi jól lakottan bólogatunk és okos kérdéseket teszünk fel. Ajándékokat is hagynak a jövőbeli megrendelések reményében, majd 1-kor elmennek.

A pénteki szemináriumok/ebédszünetek egy kicsit másak. Ilyenkor egymást okosítjuk valamivel, például megkértek hogy én is tartsak majd előadást a munkáimról és gyakoroljuk együtt a PS-t.
Egy külön erre kifejlesztett programba minden nap elkönyveljük az összes óránkat, projektenként lebontva. Ez biztosítja az alapot az egyes tervek elkészültének kiszámlázásához is, a fizető eszköz kvázi a munkaóra. (Nehéz volt megszokni ezt a szigorú rendet. Első héten előfordult, hogy sokadjára számoltam újra az óráimat miután rádöbbentem, hogy elvesztettem valahol egyet. Máskor meg azon döbbentem le, hogy milyen keveset sikerült fix óra alatt haladni. Most már hozzászoktam és tényleg gyorsít a tempón ez a módszer!)
A fizetés kéthetente jön, aminek kifejezetten örültem!

Az irodai konyha az éléskamránk. Minden hét elején a főnök felesége felveszi a "rendelésünket" és megtölti azt minden jóval: szőlő, banán, 3 féle kenyér, szendvics hozzávalók, SPENÓT!, joghurt, méz, nutella, müzliszeletek, csoki, és az elmaradhatatlan csipszekkel. Ezt addig lehet dézsmálni amíg el nem fogy, a lényeg: "senki ne legyen éhes, mert éhesen nem lehet dolgozni". (Itt hozzátenném, hogy a utahiak megdöntenek minden sztereotípiát: rengeteget sportolnak, minden évszakban van valami: bicikli, futás, evezés, síelés...)


MUNKAHELY

Aranyos kis irodánk Salt Lake City belvárosában helyezkedik el. A busz az ajtó előtt áll meg, két sarokra van a villamos megálló és egy sarokra a hatalmas felhőkarcolók szigete. Reggelente  jól esik köztük sétálgatni, igazi nagyvárosban érezhetem itt magam. Az épületünk itteni viszonylatban igen régi, a XX. század elején épült, Bertolini épület. Ahogy arról a neve is árulkodik SLC igen piciny olasz negyedében helyezkedik el (két tömb). Ennek persze előnye is van, a város legjobb olasz éttermei fognak minket közre, ám nagy részüket csak ünnepnapokon engedheti meg gyakornoki pénztárcám. Helyette inkább főzök minden napra ebédet, a reggeliről a munkában gondoskodnak.