Városrész zöldfelületi fejlesztésének koncepciója

The project was part of an optional subject, Community-supported Green Spaces held by Kristin Faurest. The members of our team are Anu Kagu, Anita Reith and Orsolya Fekete.

Városi haszonkertek - Közösségi kertek - Urban Agriculture

A közösségi kertek jobban megismerve, ráébredtem, hogy számos pozitív hatásuk lehet, ezért rövid kutatásomat - ismereteimet érdemesnek látom megosztani. 

Rövid történeti áttekintő

A városi veteményesek története messzire nyúlik vissza, gyökereit az Egyesült államokban kereshetjük. 1748-ban Peter Kalm, svéd tudós New Yorkban tett látogatásakor a város szívében található City Hall Park  a mai közösségi kertek szellemében funkcionált, azzal a különbséggel, hogy akkoriban a veteményes parcellákon felül a "tulajdonosok" háziállatai is a Városház park területén növekedtek. A város növekedésével az ehhez hasonló területek sorra beépültek, 1807-re már alig voltak "üres telkek - vacant lots" New York terültén. A gazdaság robbanásszerűen fejlődött, a város lakó ennek rendelték alá a földterületeket, mondván zöldterületre úgy sincs nagy szükségük, ha a tenger körül öleli őket, akkor nincs szükség további szabadterekre egészségügyi vagy rekreációs okokból sem.

Manhattan napjainkban is legnagyobb parkja, a Central Park (320 hektár) 1851-ben kezdett formálódni. Akkoriban még Jones Woods-ként emlegették és közösségi legelőként funkcionált, később a "regiment" nevelésének edzésének színtereként funkcionált. A lakosság számának folyamatos növekedését a zöldfelületek területei nem követték, a városi kertészkedés egy időre eltűnt New Yorkból. 

A XIX. század végén nélkülöző alsóbb osztályok megsegítése érekében ismét megindult a veteményeskert mozgalom. Gyárak, iskolák és árvaházak (néhol parkok) területén újabb lehetőség nyílt haszonnövények egyéni termesztésére. A veteményes kertek létesítésének számos ösztönző ereje volt: friss étel, friss levegő, nevelés (morális és szociális), nyugtató hatás, erőnlét fejlesztése, tisztelet (a többiek földje iránt), felelősség érzet... 

Az első világháború alatt a veteményes kertek hírneve tovább terjedt. Hazafias tettnek számított a zöldségek nevelése és a konzervipar támogatása. A veteményesek ekkor a parkok nagy részét is birtokukba vették, melyeket elsősorban szabadság kerteknek neveztek (Liberty gardens). A szegényebb rétegek igényeihez illeszkedve előbb Relief (megkönnyebbülés/enyhülés) kerteknek, majd a II. Világháborúra győzelmi (Victory) kerteknek nevezték át, ám a funkció maradt. 

Napjainkban már ritkán találkozhatunk közparkokban veteményes kertekkel, de vannak kivételek (Millenáris park, Budapest). New Yorkban inkább üres telkeken, esetleg tetőkerteken jellemző a lakossági kertészkedés és elsősorban szegényebb negyedekben, ám a mai törekvések célja, hogy nem csak Slum és gettho területeken lehessen velük találkozni. Napjainkben 750 közösségi kert működik a 'nagy almában'. 

Közösségi kertek megjelenése sokat változott az idők alatt és új formái, a városi gyümölcsösök is megjelentek. A közösségek által kialakított kertek elsősorban újrahasznosított anyagokat alkalmaznak és a szabad, használaton kívüli, funkció nélküli területeken épülnek. Budapesten is találkozhatunk néhány kedves közösségei kerttel és jelenleg is újak épülnek. 

Városi gyümölcsös - London

A tetőkertként kialakított közösségi kertek csak néhány azonosságot mutatnak az előbb említettekkel, elsősorban azok is a filozófiájukat tekintve mutatkoznak meg. Ezen kerteket, mint az előképek is mutatják magas minőségű anyaghasználat és erős formáltság jellemzi. Elsősorban intézmény, de néha lakóépületek tetején is találkozhatunk velük. 

New York - River park Farm

Chicago - tetőkert (ALSA AWARD WINNER 2010)

Detroit Lafayett Park (kerítés nélkül!!)

Források:

•  Christy, Liz and Donald Loggins: A History of New York City Open Space. Monograph, (date unknown)
• Westphal, Lynne M. “Urban Greening and Social Benefits: A Study of Empowerment Outcomes.” Journal of Arboriculture, May 2003.