Fényforrások Tadao Ando művészetében

Tadao Ando a XX–XXI. század fordulójának egyik legjelentősebb és legismertebb japán építésze. Építészettörténeti jelentősége a japán építészeti hagyományok és gondolkodás modern újraértelmezésében, a nyugati tradícióval való szintézisében rejlik. Formavilágában egyszerű, letisztult mértani formák dominálnak, hosszan a természetbe nyúló tengelyeket alkalmaz. Az épület enteriőrjét gyakran látszó-beton és üvegfelületek harmóniájában alakítja ki. 

Hideg napokra

Ha ti is hasonló cipőben jártok mint én, megfáztatok, javasolnék nektek egy smoothie receptet, ami lerövidíti a kellemetlen megfázás lefolyását.

Hozzávalók:

• 2 narancs
• 2 citrom
• 2 cikk fokhagyma
• kb. 2,5 cm-es gyömbérdarab (felszeletelve)
• 2 dl víz

 Ezeket csak össze kell turmixolni és kész is a szokatlan, de finom vitaminbomba.

AutoCAD - órai gyakorlat

AutoCAD - jelkulcs

AutoCAD - sraffminták

AutoCAD - alkalmazási gyakorlat

Emich Gusztáv - Pesti állatkert 1866. augusztusában

 

Helsinki állatkert-koncepciók

Mesterséges ökoszisztéma a buborékok alatt

Ha állatkertben üvegház épül az az esetek nagy részében inkább funkcionális, kevésbé esztétikai indítékkal létesül. Amennyiben céljuk a különleges megjelenés, nagyon fontos lehet, hogy annak kiemelt tartalma is biztosított legyen. Izgalmas lehet eljátszani a gondolattal, hogy egy hatalmas kupola alatt, változatos/tetszőleges klíma biztosítható, tehát a tetszőleges vegetáció is bemutatható. Ha már a flóránál tartunk miért is ne lehetne ebben az üvegházban a faunát is megjeleníteni?! Ezzel próbálkoztak (sikeresen) elsőként 1988-ban a holland Arnhem városának BurgerZoo-jában.

A rendszer módszere - miszerint különböző fajok gondozók által felügyelve, látogatók által csodálva élnek együtt, akár falják fel egymást - a következő:

For the first time in the history of zoos, a widely-functioning ecosystem similar to a tropical rainforest was attempted to be created. That means that the plants compete for light and nutrients, the animals have to share food, territory, nesting spots, etc., but also that organisms eat each other, harm each other, and even die and decay. On the other hand, animal species take care of pollinating many blossoms, spreading their seeds, eliminating garbage, and fighting parasitic diseases. Survival of the fittest and natural selection play a big role here; the plants and animals are supposed to thrive with each other with minimal human interference. A healthy equilibrium between predators and prey is very important for the BUSH. This type of exhibitry is called eco-display.
In Burger's BUSH, plants and animals from the tropical rainforests of South America, Africa, and Asia were combined. There are also traces of different cultures: a hut of the Asmat Papuas, a pygmy hut, a rope suspension bridge, and rice fields with a watering system.
The health management of the BUSH residents has had few problems. Since the animals have a lot of freedom and opportunities to move around, and can choose their food, their health is usually very good and their stress level is usually low. The immune system functions optimally in such an environment. The density of animals is low, and therefore the danger of contagious infections is smaller than in a conventional animal enclosure.
The roof consists of 765 cushions which are 3 by 6 meters. The cushions are made from Hostaflon layers which are transparent and permeable for all light wave lengths. The whole roof is suspended from eight giant beams which rest on heavy concrete blocks in the ground. An experimental building was errected in 1984 to test the construction of a free span building. Six ovens heat the air which flows in from both sides along the roof. The target temperature is between 22 and 24 degrees Celsius. In summer the air circulation is achieved by openings in the roof and by doors and windows in the walls. Two large fans and a 17 meter high waterfall control vertical air circulation granting an equal distribution of warmth. The waterfall also raises humidity.
www.burgerszoo.nl/

Állatkerti kifutók növénykiültetésének tervezéseI. - Az állatkertek és kifutóik történetének rövid áttekintése

A szakirányon talán az én szakdolgozatom áll a legközelebb a most feldolgozás alatt álló témánkhoz. Ezért arra gondoltam dolgozatom alapgondolatait, a főbb fejezeteket bemutatom nektek röviden, talán hasznunkra válhat vagy még az is megeshet, hogy valaki majd kedvet kap és közelebbről is megismeri a tanszéken.

Első állat gyűjteményektől napjaink modern állatkertjéig

A történelem folyamán állatkertek többnyire magasabb fokú kultúrákban születtek. Ezen gyűjtemények célja, funkciója nem csak kultúránként, de az idő folyamán is változóban volt.
Az első ismert állatgyűjtemény Szakkara területén ötezer éve létesült, de a feljegyzések szerint az egyiptomi fáraók, Bölcs Salamon király és Úr városa is rendelkezett expedíciók során begyűjtött állatokkal. Ezen korai állatkertek többnyire kultikus célokkal, az állatok tiszteletére jöttek létre. (KOVÁCS,2007. 11.old.)

Wen Wang kínai császár állatkertje azonban más indíttatásból épült. A Kr. e. 1150-ben,  Peking közelében  létrehozott 400 hektáros Leng – Ju Parknak, „A Tudás és Bölcsesség” kertjének szellemi értéket tulajdonítottak. A parkban emlősök, madarak, hüllők és halak is megtalálhatók voltak. A kor akkori állatgyűjteményeitől eltérően az állatok szabadon közlekedtek a parkban, sem ketrecek, sem kerítések nem gátolták őket. (KAPOCSY, 1984. 15-19. old.)

Az eddig említett kerteket csak a kiváltságosok látogathatták, ám Asszurbanipál állatgyűjteményét népe számára is látogathatóvá tette, amire a történelemben a középkori menazsériákig nem volt példa.
Az antik görög és római kultúrák állatgyűjteményei a nagy hadjáratok során befogott állatokból tevődtek össze. Így alapított Arisztotelész állatkertet, mely elsősorban tudományos rendeltetéssel bírt. Az állatokat barátja - Nagy Sándor - Alexandria és Egyiptom elfoglalása után küldte. A természettudós Arisztotelész - az állatkert igazgatója - az állatokat megjelenésük, viselkedésük szerint osztályozta és tanulmányozta (ANGHI,1978. 8-11.old.).
Augustus császár Kr. e. 29-ben létrejött állatgyűjteményében 420 tigris, 600 afrikai állat (elefántok, leopárd, víziló, orrszarvú) és 36 krokodil lakott.  Az állatokat hadizsákmányként fogták be, őket vasláncra verve ketrecekben, sötét katakombákban tartották. Ezen állatok az uralkodó korlátlan hatalmát testesítették meg. A hatalmas állatsereglet sorsa az arénajátékokon, gladiátor harcokon való elvérzés volt, melyet a közönség hatalmas ovációval fogadott. (KAPOCSY, 1984. 15-19. old.)

A szakirodalom szerint ezen állattartás szempontjából sötét idők után egészen a középkori várak kialakulásáig nem voltak jelentős állatgyűjtemények. Érdekesség, hogy az akkori Európában, a vár- és városárkokban helyi vadállatokat: őzeket, szarvasokat és medvéket tartottak és az állatok bárki számára láthatóak voltak. Ezen szokás magyarázata a táplálékforrás biztosítása volt.

A nagy felfedezések kora nemcsak új földrészek, hanem ismeretlen kultúrák, növények és állatok megismerésével is járt. Zömében az újonnan felfedezett állatkülönlegességek képezték az akkori virágzó menazsériák állományát. A mutatványos társaságok állatseregletükkel járták a településeket és látványosságként mutogatták igen rossz körülmények között élő kincseiket. A vándor menazsériák még az 1850-es években is járták Európát, mára azonban hivatalosan nem üzemelnek ilyen intézmények. (KAPOCSY, 1984.15-19. old.)

Az állatkerti kifutók kialakytásának 3 fő korszaka a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Az első mai értelemben vett állatkert[1], a Schönbrunni Állatkert, 1752. július 31-én nyitotta meg kapuit Bécsben. A hat hektáron elhelyezkedő kör alakban kialakított állatkert kezdetben csak uralkodói passzióként működött, majd 1799-ben bárki által látogathatóvá vált. Bár az állatkert kialakítása a kor követelményeinek megfelelt, az állatkertre úgy tekintettek, hogy az csupán az egzotikus vadállatokat, a múzeumi vitrinnél nagyobb ketrecben bemutató kiállítás. (ANGHI, 1978. 8-11.old.)

Az állattartás szempontjából az első fordulópontot, szemléletváltást és egyben a kifutó fogalmának megszületését is Carl Hagenbeck-nek köszönhetjük, aki az 1907-ben megnyílt Hamburg- stellingeni Hagenbeck Állatpark tervezője és igazgatója volt. Elmélete szerint az állatokat ketrecek helyett tágas kifutókban, száraz vagy vizesárok mögött, lehetőleg természetesnek tűnő biotópban kell bemutatni. A kifutós elhelyezés lehetővé tette, hogy egy fajból több példány, esetleg több egymással szimbiózisban élő faj is egy kifutóban élhessen. Az együttélés nemcsak a szaporodás lehetőségét nyújtotta az állatoknak, hanem a társas életet élő fajok számára jobb közérzetet és egészségi állapotot, valamint hosszabb élettartamot is jelentett (ANGHI, 1978. 8-11.old.). Hagenback elgondolásainak egy részét az 1912- re átépített Fővárosi Állat- és Növénykert is átvette. Az új eljárás és kialakítás útján megépült kifutók többsége - bár az állattartás modernizálásának tekintetében hatalmas lépést jelentett - még túl szűknek bizonyult.

Az állatkerti állattartást tehát döntően meghatározta a kifutók kialakulása, azok fejlődése. Az új bemutatási forma alapvetően három, egymástól jelentősen elkülönülő időszakra tagolja az állatkerti állattartást. A kifutók történetében a nagy áttörést az állattartást szabályozó nemzetközi szervezetek megalakulása és - az állattartás feltételeit szigorító – új jogszabályok jelentették.

---

[1] „Az állatkert olyan intézmény, mely elsődlegesen vadon élő állatok egy vagy több faját tartja, úgy hogy azok megfigyelése könnyebb mint a természetben, valamint gyűjteményének legalább egy részét az év jelentős részében a nagyközönség számára nyitva tartja.” (CBSG, 1994. 3. old.)

*   Anghi Csaba Dr. (1978): Állatkertről állatkertre, Natura, Budapest
*   Kapocsy György (1984): Állatkertek világa, Mierva
*   Kovács Zsolt (2007): 100 jó kérdés az állatkerti állatokról, Novum Kft., Szeged
*  C BSG (1994): Az állatkertek természetmegőrzési világstradégiájához, FÁNK, Budapest