Az állatkerti kifutók korszerűsítésének szempontjai és feltételei a
következők: bemutatás – rendszerezés, kifutó méretének – területének
megválasztása és higiéniája, biztonság, komfortosság, holisztikus
bemutatás – illúziókeltés.
1. Bemutatás, Rendszerezés
Állatkert tervezésekor – tudományos intézmény lévén – már a XX.
század elején is fontos szempont volt, hogy az egyes fajok elhelyezése,
bemutatásuk sorrendje ne véletlenszerűen történjen. Az 1912-ben
újjáépült budapesti állatkertben az állatok rendszertani kategóriák szerinti bemutatását
is e cél vezérelte. Egymástól elkülönítve voltak látogathatók a
rovarok, a hüllők, a kétéltűek, a madarak és az emlősök. Ez az
elrendezés a XXI. századra elavulttá vált, hiszen az egymáshoz
rendszertanilag közel álló fajokat jól össze lehetetett így hasonlítani,
azonban a látogatók messzemenőbb következtetéseket nem tudtak levonni.
Az új, korszerű csoportosítás szerint az állatokat és növényeket egyaránt, földrajzi elterjedésük szerint
ismerheti meg a közönség. Az állatkert származási hely szerinti
elrendezésének köszönhetően az érdeklődők együtt láthatják az azonos
földrajzi környezetből származó állatfajokat és növényeket. Az újszerű
koncepció előnye, hogy a látogatók betekintést nyerhetnek az egyes
élőhelyek atmoszférájába, következtetni tudnak a flóra és fauna szoros
kapcsolatára, valamint mélyebb összefüggések meglátására is fogékonyabbá
válnak. Megérthetik az ökológia fogalmát és az élőrendszerek szoros
kapcsolatát, melyből akár csak egy elem eltűnésével is veszélybe
kerülhet a többi megléte is.
2. Kifutók területének megválasztása, mérete, higiéniája
A tematikus elrendezés megválasztása után az egyes kifutók pontos
helyének meghatározása következik. Elengedhetetlen a kifutó megfelelő tájolása, a terület kitettségi és benapozottsági mértékének vizsgálata. Az állatok számára a megfelelő talaj
kiválasztása is jelentős (homok, gyep, föld), hiszen bizonyos fajok
számára a túl puha (zsiráf, antilopok), másoknak a túl kemény talaj
okozhat ízületi betegségeket (oroszlán, tigris).
A kifutó tájolása után annak méretének kijelölése
szintén nagy szakértelmet igényel. Tervezéskor figyelembe kell venni,
hogy az adott állatnak, vagy állatcsoportnak mekkora térre van szüksége a
természetes magatartási formák mindegyikének gyakorlásához. Ez a méret
nyilvánvalóan kapcsolatban van az állat, állatcsoport természetes
territóriumának méretével, azonban annál jóval kisebb, hiszen egyes
tevékenységek gyakorlása (táplálékszerzéssel- és párkereséssel
kapcsolatos tevékenységek) az állatkert jellegéből fakadóan nem
tapasztalható. A fajonként eltérő viselkedési formáknak és
territóriumoknak köszönhetően minden fajnak más igényei vannak, ezért az
ideális kifutóméret megállapítása ingen komplex, zoológusok és
etológusok kutatásait igénybevevő feladat. A kifutó ideális nagyságának
meghatározása az állat életkörülményeire nagymértékben hatással van,
éppen ezért törvényekben is rögzítve van, hogy az egyes fajoknak az
egyedek számának függvényében mekkora területre van szüksége. Ez az
érték csupán a minimális méretet határozza meg, ahhoz, hogy az állat
komfortosan érezze magát kifutójában, ennél nagyobb terültre van
szüksége.
A kifutó építésekor a megfelelő higiéniás feltételek megteremtésére
is gondolni kell, ezért annak vízelvezetését úgy kell kialakítani, hogy
pangó víz ne maradjon a területen, valamint gondoskodni kell a könnyen
tisztántartható talajfelszínről is.
3. Biztonsági szempontok
Elsődleges biztonsági szempont az állatok és látogatók
biztonsága. Az állatok ne szabaduljanak el, a látogatók pedig ne
tudjanak az állatokhoz beesni, bemászni, benyúlni. Annak érdekében, hogy
ez az ideális állapot az állatkertekben megetermtődjönm igen változatos
elkerítési formákat alkalmaznak. Kezdetben az állattól
ketrec, majd mély árkok, süllyesztett kifutók (2. ábra) választották el
a látogatót. Napjainkban azonban követelmény, hogy az elválasztás
lehetőleg a látogató számára kevésbé hangsúlyos legyen, amit
villanypásztorok, festett kerítések, rönkkerítések és számos egyéb
kreatív megoldás segítségével lehet megvalósítani.
Az állatok biztonságának, egészségének megőrzéséhez
egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. Növények ültetésekor gondos
odafigyeléssel kell megválasztani az egyes fajokat aszerint is, hogy az
ne legyen az aktuális állatfaj számára mérgező, ne
sebezhesse meg az állatot tüskéivel. Ehhez állatorvosokkal és
állatgondozókkal való pontos egyeztetésre is szükség van. A nem elég
körültekintően megválasztott és elhelyezett növények egyéb
veszélyforrást is jelenthetnek az állatok számára. Nem szabad a kifutóba
törékeny fákat (Populus canadensis, Salix fragilis) ültetni,
hiszen az az állatban, esetleg a biztonsági berendezésekben is kárt
tehet. Ugyanezen okból a korhadt fák is veszélyesek lehetnek, ezért
azokat lehetőleg el kell távolítani a kifutókból. Az egyes növények
elhelyezésekor arra is ügyelni kell, hogy azok ne nyújtsanak az állatok
számára kimászási, kiugrási lehetőséget. Amennyiben a kifutóban
nagyméretű, meglévő fák is találhatók, a kimászás megakadályozása
érdekében a fákon villanypásztorok elhelyezése, alsó ágak visszavágása
ajánlott.
Az állatokra azonban nem csak az őket körülvevő környezet és növények
jelenthetnek veszélyt. Az elhatároló eszközöket úgy kell megválasztani,
hogy az emberek szemtelésre és az állatetetésre való hajlamának gátat
szabjon.
Biztonság tekintetében meg kell említeni az egyes beültetett növényfajok megőrzéséért
teendő óvintézkedéseket. Mivel az állatkertben az állatok területének
nagysága és az állatsűrűség eltérő a természetestől, valamint az
állatoknak is több ideje van a növényzet „tanulmányozására” (nem kell
táplálékát felkutassa, párt keressen magának) ezért az állatkerti
növényzet nagyobb terhelésnek van kitéve. Egyes állatok csak a fák
törzsében tesznek kárt (zsiráf, rénszarvas) mások cserjék, lágyszárúak
leveleinek tépkedésével űzik el unalmukat (orángután). A kár megelőzése
érdekében a törzseket dróthálóval, fakalodákkal lehet megóvni, az egyes
cserjecsoportokat pedig villanypásztorral lehet elválasztani az
állatoktól.
4. Komfortosság megteremtése – holisztikus bemutatás
Az állatkertek számára fontos szempont, hogy az állatok a kifutóban a
lehető legjobban érezzék magukat, legyen lehetőségük a természetes
élőhelyükön megjelenő viselkedésformák gyakorlására. Ezt a kifutók
komfortossá tételével lehet elérni. A komfortosság megteremtésének
eszköze – a környezetgazdagítási technikák mellett – az állat
élőhelyének imitálása, ami a holisztikus bemutatásnak is alapvető
feltétele.
Holisztikus bemutatás alatt azt értjük, hogy a
bemutatás során az állatot élőhelyének jellegzetességeivel és
növényzetével együtt jelenítik meg a kifutóban. Ez a környezet
megteremti a látogató számára azt az illúziót, hogy az egyes kifutók
közt sétálva különböző kontinensek természetes társulásait látják. A
holisztikus bemutatás alkalmazásával a látogatóban jobban kiteljesedhet
az állatkerti élmény, valamint az állatról is egy teljesebb,
informatívabb kép tárulhat elé.
Látható, hogy mind az állatok igényeinek kielégítése, mind a
látogatók számára nyújtott illúzió megteremtésének eszköze közel azonos.
Az állatok komfortérzetét a kifutó valódi élőhelyének abiotikus tényezőinek megjelenítésével, növényzet ültetésével, valamint környezetgazdagítási-technikák
alkalmazásával lehet megteremteni (3. ábra). A természetesség jegyében,
holisztikus bemutatás során is igyekezni kell az állat élőhelyének tájkaraktereit megragadni, legyen az domborzati viszony (síkság, hegyoldal), egyéb abiotikus tényezők (sziklák, tó, dagonya), vagy az élőhely növényvilága. Mindemellett a kifutót feltáró belátási pontok gondos megtervezése esetén érvényesülhet megfelelően az illúziókeltés.
4.1. Növények a kifutókban
Kifutók relatíve kicsi méretéből fakadóan nehéz természetesnek ható
módon megjeleníteni az adott táj domborzati jellegzetességeit, abiotikus
tényezőit, valamint növényvilágát, de mindközül a növénytárulások
megjelenítése jelenti a legnagyobb kihívást.
4. 1.1. Növények esztétikai és funkcionális jelentősége
Növények elhelyezése a kifutókban számos előnnyel jár, mind
esztétikai, mind funkcionális szempontból. Önmagában a növények
évszakonkénti átalakulása színesíti az állatok ingerszegény környezetét, de ezen felül rovaroknak, madaraknak, kisemlősöknek is életteret biztosít
egy-egy bokor, mely így még változatosabbá teszi a kifutó életét. A
környezetgazdagításán felül, a megfelelően társított növényzet
természetközeli környezetet teremt az állatok számára, így hozzájárul
mentális egészségükhöz, mikro klimatikus hatása pedig az állatok
fizikális állapotát javítja.
Ezen felül a növényzet menedéket nyújthat az állatok
számára a kíváncsi látogatók, vagy a tűző napsütés elől is. Vizuális
gátként lehetőséget biztosít a kifutó lakóinak egymástól való elvonulás,
ezáltal csökkenhet az agresszivitás mértéke, valamint
megakadályozza, hogy a látogató a teljes kifutót belássa, esetleg a
kifutó túloldalán érdeklődő közönséget szemlélje. Előnyös lehet a
kifutóba az állatok számára takarmányként is szolgáló, ez esetben jól regenerálódó növény ültetése is (közönséges mogyoró- Coryllus avellana, bükk – Fagus sylvatica, galagonya fajok – Crateagus sp.), lehetőséget adva a táplálék önálló megszerzésére.
4.1.2. Növénykiültetés tervezésének szempontjai
A kifutóba kerülő növények megválasztásakor érthető módon elsődleges szempont, hogy tilos az állatokhoz, számukra mérgező
növényt elhelyezni. A kiválasztott fajoknak azonban még számos
szempontnak kell megfelelnie. Célszerű, ha a választott növények
kórokozókkal és kártevőkkel szemben ellenállóak, jól tűrik az esetleges szélsőséges abiotikus tényezőket (fagyhatás, meszes talaj), károsodás estén gyorsan regenerálódnak, minimális gondozást igényelnek és könnyen beszerezhetők.
A kifutókba kerülő növények mégsem csupán a felsorolt szempontok
alapján kerülnek kiválasztásra. A növényalkalmazást alapvetően
meghatározza a kifutóban élő állat igénye, származási helye, valamint a
kifutó elhelyezkedése (külső, vagy belső).
Belső – fűtött - kifutóban az
élőhely karakternövényeinek bemutatása kisebb gondot jelent, hiszen a
nemzetközi INDEX SEMINUM program keretében növénymagok és növények
cseréjével, növényadományokból, esetleg növények vásárlásával az
megoldható.
A külső kifutók berendezése már megfontoltabb
választást igényel, hiszen a legtöbb trópusi növény klímánkat nem viseli
el, ezért az esetek nagy részében külső kifutóban azok nem kerülhetnek
kiültetésre. Annak érdekében, hogy a külső kifutó berendezése az adott
tájra emlékeztessen, úgynevezett imitátor növényeket alkalmazhatunk. Az imitátor növények kiválasztásához először a táj növényzetére leginkább jellemző, azt felidéző karakternövényeket kell kiválasztani.
Következő lépésben a kiválasztott karakter növényekhez morfológiai
jegyekben hasonlító, a klímánkat is elviselő fajokat társítunk. Az így
kiválasztott imitátorok további – a fent leírt szempontok szerinti –
szelektálás után kerülhetnek a kifutóba. Amennyiben a kifutó
növényzetének megválasztásakor csak kevés számban, vagy nem tudunk
imitátor növényeket alkalmazni, célszerű a kifutót úgynevezett semleges
növényekkel (fekete bodza – Sambucus nigra) gazdagítani.
4.2. Berendezések – környezetgazdagítás
A környezetgazdagítás célja, akár alternatív berendezési tárgyak,
akár növényzet segítségével, lehetőséget nyújtani az állatok természetes
magatartási formáinak gyakorlására. Ehhez támpontokat ad a 2001-ben
módosított állatkerti állattartással kapcsolatos jogszabály is, mely
tartalmazza egyes állatok különleges igényét mászási, függeszkedési,
ásási, fürdési, elbúvási, futási, elkülönítési, dagonyázási
lehetőségekre. Ezek a követelmények – a terület méretéhez hasonlóan –
csak a minimális követelmények. Az optimális mértékben inger gazdag
környezet kialakításához, valamint az állatkerti állatok igényeinek
maximális kielégítéséhez, először a vadonban élő állatok természetes
szokásait kell megfigyelni. Ezen vizsgálatok képzik az etológia
tudományának tárgyát. Az etológia szerint az állatok magatartása nyolc
funkciócsoportra osztható: pihenés-alvás, testápoló viselkedés, tájékozódó viselkedés, táplálékszerzéssel kapcsolatos viselkedés, anyagcserével kapcsolatos viselkedés, szexuális viselkedés, játék a fajtársakkal, interaktív viselkedés. Ahhoz hogy az állatok
ezen magatartási formák mindegyikét gyakorolni tudják kifutóikban,
biztosítani kell azon ingereket, melyek a fent említett magatartási
formákat kiváltják. Az ingerek létrehozása számos kreatív próbálkozás
után tökéletesedhet. Ezek nagyon összetett, sok elméleti és gyakorlati
ismeret szintézisével fejleszthető feladatok. (DE HARPIJ, 2000)
4.3. Belátási pontok
A holisztikus bemutatás megfelelő érvényesülésének szempontjából,
valamint az állatok komfortérzetének kialakításához egyaránt fontos a
látogatók belátási pontjainak helyzete. A megfelelő elhelyezés érdekében
az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
- A belátási pontokról a kifutó legelőnyösebben kialakított részletei, vala mint a csupán vizuális kapcsolat ellenére megfelelő térélménytáruljon a látogató elé (3. ábra).
- Érdemes az aktív – játszóterületek elé belátási lehetőséget elhelyezni.
- A kifutó árnyasabb területei a látogatók számára csak részleteiben vagy egyáltalán ne legyenek beláthatók, (növények általi lehatárolás) biztosítva az állatok számára az úgynevezett visszavonulási teret.
- Robert Pies-Schulz-Hofen (2000): Az állatkerti állattartás alapjai, MÁSZ – FÁNK
- Sós Endre Dr. (2011): Az állatok kifutó kialakítással kapcsolatos igényei (szóbeli közlés)
- (2000): De Harpij Környzetegazdagítási kézikönyv, FÁNK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése