Oldalak

2013. december 17.

Már két hónap telt el...

SZÉLESEDŐ MUNKAKÖR

Mostanában határozottan komolyabb munkák landolnak az asztalomon.

Három hétig az időm nagy részében egy sportkomplexum, igazából foci (soccer, nem amerikai) komplexum kiviteli terveinek útját egyengettem. Röviden annyit a projektről, hogy hét éve kezdték meg a koncepciótervek kidolgozását, két éve elkészültek a kiviteli tervek majd ült a projekt a fiókban, csak némi terepmunkák indultak meg anno. Most, hogy a város készen áll (ugyanis több milliárd forintnak megfelelő zöldhasút kell csengessenek), a 16 focipálya gigantikus dokumentációja ismét előbújt. A 100%-os megvalósításra azért mégsem futja, így 2 hétig a különböző részletek alternatívák közé, - vagy ahogy sokszor otthon történik, második= rettenetesen sokára megvalósuló ütembe - sorolásáról hoztak döntéseket. (Ezek mint lehetőség a kalapban maradnak, és ha maradt még pénz akkor a kalapból kihúznak néhány tételt és azt is megvalósítják). Az én feladatom az alternatívák dokumentálása volt. A fővárossal folytatott meetingeknek mindegyiken nem vettem ugyan részt, de az aktuális döntésekről mindig azonnal értesültem és rajzolhattam, kategorizálhattam át amire szükség volt. Egy egész napomba telt amíg sikerült beásnom magam a hatalmas dokumentáció különböző rétegeibe (kiviteli tervek, konzulensek tervrajzai, anyagkimutatások, költségkimutatások, műleírások). Az irodában én foglalkoztam a legtöbbet a projekttel. Egy hét múlva már tőlem kérdeztek a kollégák, ha valamire nem emlékeztek, tetszett :)
A változtatásokról értesítettem a konzulens cégeket is (építészeket, villamosmérnököket, sportpálya szakértőket, közműveseket) és ellenőriztem a beérkezett munkákat. Elkészítettem az anyagkimutatást és a költség kimutatást és újrarendszereztem műleírást. Már egészen hozzá szoktam és nem is stresszeltem, mikor egy hatalmas dokumentumot nyomtak a kezembe, hogy frissítsem az új elvárásoknak megfelelően - többnyire még azt sem tudtam mi a célja a dokumentumnak. Már szeretem is ezt a hangulatot, mert a nagy bizonytalanságban is nyugodt lehetek: fél óra múlva érteni fogok mindent, csak időt kell adjak magamnak.
3 hét folyamatos egyeztetés után a munka eljutott a nyomdába, ahonnan a félelmetes fővárosi illetékesek karmai közé került (ők ellenőrizték a munkámat). Egy hét múlva nagy örömmel fogadtam a hírt, a 205 oldalnyi A0-as rajzokon egyetlen hibát találtak, egy részletrajz hivatkozási szám volt csak elírva. Nem csak én, de a munkatársaim is meglepődtek! :)

Ezzel párhuzamosan 4 kisebb park koncepció terveivel foglalkoztam, készítettem el az előzetes költségbecsléseket és konzultáltam a megrendelő városok illetékeseivel. Az egyik park egy masszív lejtő aljában helyezkedik el, így gyakorolhattam a Tóth Csaba Tanár Úrtól tanult trükköket. :) Meglepően fogadtam a hírt, hogy komolyan oda kell figyelnem a földtömeg egyensúlyra (ebben az országban mindennel pazarolnak: víz, áram, fűtés/hűtés, étel... pont a földdel nem :), bizonyíték ként a földtömegszámítást kellett felmutatni. Csupa olyasmivel foglalkoztam, amit vagy két éve nem gyakoroltam.  Rá kell jöjjek, hogy az egyetemen a projektek legszórakoztatóbb részét kapjuk meg.

MUNKATÁRSAK

Személyeskedni nem szeretnék, mert az egyikük nem túl nagy léptekkel, de magyarul tanul :) Első magyar szavak között volt a bajnok a hús, a birkózó volt.
A héten gőzerővel gyakorolta mindenki a Boldog Karácsonyt (hozzá tenném, hogy mindenig ők kíváncsiak a magyar megfelelőkre, nem én adom a szájukba). 15 percig mást se lehetett hallani az irodában, csak hogy bulldog, bulldog. Ez könnyen ment :) de a KARÁCSONY... A legközelebbi is valami fura, mérges orosz szónak hangzott, nagyon jól szórakoztam. Holnap lesz a céges Karácsonyi party, aminek örömére egy brazil grill étteremben fogjuk egymásnak adni az un. fehér elefánt ajándékokat ("gag-ajándékcsere" ). Már előre várom a pillanatot, mikor Bulldog Carachjnagvot kívánnak Ádámnak, vajon rájön-e, hogy milyen nyelven beszélnek hozzá.
A cég vezetősége számára egyértelműen fontos, hogy jó kedélyben tudhassanak minket - így biztosan effektívebbek vagyunk. Péntekenként fánkot vagy valami hasonlóan finom, de sajnos egészségtelen meglepetésben részesülünk, máskor pedig videójáték-ebédszünetet tartunk:) A lényege, hogy valaki behoz egy xbox-ot és kivetítjük a konferencia terem falára az eseményeket. Egymás ellen játszottunk harcolós játékokat (Call of Duty-t tudtam csak megjegyezni, nem tudom bárkinek is mond-e valamit). Ezt rajtam és a titkárnő csajon kívül mindenki önkívületben játssza (én előtte egy héttel játszottam először videó játékkal, gyerekkoromban egészen más dolgokkal szórakoztattam magam). Viszont élveztem ahogy a többiek pár perc alatt gyerekké változnak.