Állatkerti kifutók növénykiültetésének tervezéseI. - Az állatkertek és kifutóik történetének rövid áttekintése

A szakirányon talán az én szakdolgozatom áll a legközelebb a most feldolgozás alatt álló témánkhoz. Ezért arra gondoltam dolgozatom alapgondolatait, a főbb fejezeteket bemutatom nektek röviden, talán hasznunkra válhat vagy még az is megeshet, hogy valaki majd kedvet kap és közelebbről is megismeri a tanszéken.

Első állat gyűjteményektől napjaink modern állatkertjéig

A történelem folyamán állatkertek többnyire magasabb fokú kultúrákban születtek. Ezen gyűjtemények célja, funkciója nem csak kultúránként, de az idő folyamán is változóban volt.
Az első ismert állatgyűjtemény Szakkara területén ötezer éve létesült, de a feljegyzések szerint az egyiptomi fáraók, Bölcs Salamon király és Úr városa is rendelkezett expedíciók során begyűjtött állatokkal. Ezen korai állatkertek többnyire kultikus célokkal, az állatok tiszteletére jöttek létre. (KOVÁCS,2007. 11.old.)

Wen Wang kínai császár állatkertje azonban más indíttatásból épült. A Kr. e. 1150-ben,  Peking közelében  létrehozott 400 hektáros Leng – Ju Parknak, „A Tudás és Bölcsesség” kertjének szellemi értéket tulajdonítottak. A parkban emlősök, madarak, hüllők és halak is megtalálhatók voltak. A kor akkori állatgyűjteményeitől eltérően az állatok szabadon közlekedtek a parkban, sem ketrecek, sem kerítések nem gátolták őket. (KAPOCSY, 1984. 15-19. old.)

Az eddig említett kerteket csak a kiváltságosok látogathatták, ám Asszurbanipál állatgyűjteményét népe számára is látogathatóvá tette, amire a történelemben a középkori menazsériákig nem volt példa.
Az antik görög és római kultúrák állatgyűjteményei a nagy hadjáratok során befogott állatokból tevődtek össze. Így alapított Arisztotelész állatkertet, mely elsősorban tudományos rendeltetéssel bírt. Az állatokat barátja - Nagy Sándor - Alexandria és Egyiptom elfoglalása után küldte. A természettudós Arisztotelész - az állatkert igazgatója - az állatokat megjelenésük, viselkedésük szerint osztályozta és tanulmányozta (ANGHI,1978. 8-11.old.).
Augustus császár Kr. e. 29-ben létrejött állatgyűjteményében 420 tigris, 600 afrikai állat (elefántok, leopárd, víziló, orrszarvú) és 36 krokodil lakott.  Az állatokat hadizsákmányként fogták be, őket vasláncra verve ketrecekben, sötét katakombákban tartották. Ezen állatok az uralkodó korlátlan hatalmát testesítették meg. A hatalmas állatsereglet sorsa az arénajátékokon, gladiátor harcokon való elvérzés volt, melyet a közönség hatalmas ovációval fogadott. (KAPOCSY, 1984. 15-19. old.)

A szakirodalom szerint ezen állattartás szempontjából sötét idők után egészen a középkori várak kialakulásáig nem voltak jelentős állatgyűjtemények. Érdekesség, hogy az akkori Európában, a vár- és városárkokban helyi vadállatokat: őzeket, szarvasokat és medvéket tartottak és az állatok bárki számára láthatóak voltak. Ezen szokás magyarázata a táplálékforrás biztosítása volt.

A nagy felfedezések kora nemcsak új földrészek, hanem ismeretlen kultúrák, növények és állatok megismerésével is járt. Zömében az újonnan felfedezett állatkülönlegességek képezték az akkori virágzó menazsériák állományát. A mutatványos társaságok állatseregletükkel járták a településeket és látványosságként mutogatták igen rossz körülmények között élő kincseiket. A vándor menazsériák még az 1850-es években is járták Európát, mára azonban hivatalosan nem üzemelnek ilyen intézmények. (KAPOCSY, 1984.15-19. old.)

Az állatkerti kifutók kialakytásának 3 fő korszaka a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Az első mai értelemben vett állatkert[1], a Schönbrunni Állatkert, 1752. július 31-én nyitotta meg kapuit Bécsben. A hat hektáron elhelyezkedő kör alakban kialakított állatkert kezdetben csak uralkodói passzióként működött, majd 1799-ben bárki által látogathatóvá vált. Bár az állatkert kialakítása a kor követelményeinek megfelelt, az állatkertre úgy tekintettek, hogy az csupán az egzotikus vadállatokat, a múzeumi vitrinnél nagyobb ketrecben bemutató kiállítás. (ANGHI, 1978. 8-11.old.)

Az állattartás szempontjából az első fordulópontot, szemléletváltást és egyben a kifutó fogalmának megszületését is Carl Hagenbeck-nek köszönhetjük, aki az 1907-ben megnyílt Hamburg- stellingeni Hagenbeck Állatpark tervezője és igazgatója volt. Elmélete szerint az állatokat ketrecek helyett tágas kifutókban, száraz vagy vizesárok mögött, lehetőleg természetesnek tűnő biotópban kell bemutatni. A kifutós elhelyezés lehetővé tette, hogy egy fajból több példány, esetleg több egymással szimbiózisban élő faj is egy kifutóban élhessen. Az együttélés nemcsak a szaporodás lehetőségét nyújtotta az állatoknak, hanem a társas életet élő fajok számára jobb közérzetet és egészségi állapotot, valamint hosszabb élettartamot is jelentett (ANGHI, 1978. 8-11.old.). Hagenback elgondolásainak egy részét az 1912- re átépített Fővárosi Állat- és Növénykert is átvette. Az új eljárás és kialakítás útján megépült kifutók többsége - bár az állattartás modernizálásának tekintetében hatalmas lépést jelentett - még túl szűknek bizonyult.

Az állatkerti állattartást tehát döntően meghatározta a kifutók kialakulása, azok fejlődése. Az új bemutatási forma alapvetően három, egymástól jelentősen elkülönülő időszakra tagolja az állatkerti állattartást. A kifutók történetében a nagy áttörést az állattartást szabályozó nemzetközi szervezetek megalakulása és - az állattartás feltételeit szigorító – új jogszabályok jelentették.

---

[1] „Az állatkert olyan intézmény, mely elsődlegesen vadon élő állatok egy vagy több faját tartja, úgy hogy azok megfigyelése könnyebb mint a természetben, valamint gyűjteményének legalább egy részét az év jelentős részében a nagyközönség számára nyitva tartja.” (CBSG, 1994. 3. old.)

*   Anghi Csaba Dr. (1978): Állatkertről állatkertre, Natura, Budapest
*   Kapocsy György (1984): Állatkertek világa, Mierva
*   Kovács Zsolt (2007): 100 jó kérdés az állatkerti állatokról, Novum Kft., Szeged
*  C BSG (1994): Az állatkertek természetmegőrzési világstradégiájához, FÁNK, Budapest