A közösségi kertek jobban megismerve, ráébredtem, hogy számos pozitív hatásuk lehet, ezért rövid kutatásomat - ismereteimet érdemesnek látom megosztani.
Rövid történeti áttekintő
A városi veteményesek története messzire nyúlik vissza, gyökereit az Egyesült államokban kereshetjük. 1748-ban Peter Kalm, svéd tudós New Yorkban tett látogatásakor a város szívében található City Hall Park a mai közösségi kertek szellemében funkcionált, azzal a különbséggel, hogy akkoriban a veteményes parcellákon felül a "tulajdonosok" háziállatai is a Városház park területén növekedtek. A város növekedésével az ehhez hasonló területek sorra beépültek, 1807-re már alig voltak "üres telkek - vacant lots" New York terültén. A gazdaság robbanásszerűen fejlődött, a város lakó ennek rendelték alá a földterületeket, mondván zöldterületre úgy sincs nagy szükségük, ha a tenger körül öleli őket, akkor nincs szükség további szabadterekre egészségügyi vagy rekreációs okokból sem.
Manhattan napjainkban is legnagyobb parkja, a Central Park (320 hektár) 1851-ben kezdett formálódni. Akkoriban még Jones Woods-ként emlegették és közösségi legelőként funkcionált, később a "regiment" nevelésének edzésének színtereként funkcionált. A lakosság számának folyamatos növekedését a zöldfelületek területei nem követték, a városi kertészkedés egy időre eltűnt New Yorkból.
A XIX. század végén nélkülöző alsóbb osztályok megsegítése érekében ismét megindult a veteményeskert mozgalom. Gyárak, iskolák és árvaházak (néhol parkok) területén újabb lehetőség nyílt haszonnövények egyéni termesztésére. A veteményes kertek létesítésének számos ösztönző ereje volt: friss étel, friss levegő, nevelés (morális és szociális), nyugtató hatás, erőnlét fejlesztése, tisztelet (a többiek földje iránt), felelősség érzet...
Az első világháború alatt a veteményes kertek hírneve tovább terjedt. Hazafias tettnek számított a zöldségek nevelése és a konzervipar támogatása. A veteményesek ekkor a parkok nagy részét is birtokukba vették, melyeket elsősorban szabadság kerteknek neveztek (Liberty gardens). A szegényebb rétegek igényeihez illeszkedve előbb Relief (megkönnyebbülés/enyhülés) kerteknek, majd a II. Világháborúra győzelmi (Victory) kerteknek nevezték át, ám a funkció maradt.
Napjainkban már ritkán találkozhatunk közparkokban veteményes kertekkel, de vannak kivételek (Millenáris park, Budapest). New Yorkban inkább üres telkeken, esetleg tetőkerteken jellemző a lakossági kertészkedés és elsősorban szegényebb negyedekben, ám a mai törekvések célja, hogy nem csak Slum és gettho területeken lehessen velük találkozni. Napjainkben 750 közösségi kert működik a 'nagy almában'.
Közösségi kertek megjelenése sokat változott az idők alatt és új formái, a városi gyümölcsösök is megjelentek. A közösségek által kialakított kertek elsősorban újrahasznosított anyagokat alkalmaznak és a szabad, használaton kívüli, funkció nélküli területeken épülnek. Budapesten is találkozhatunk néhány kedves közösségei kerttel és jelenleg is újak épülnek.
 |
| Városi gyümölcsös - London |
A tetőkertként kialakított közösségi kertek csak néhány azonosságot mutatnak az előbb említettekkel, elsősorban azok is a filozófiájukat tekintve mutatkoznak meg. Ezen kerteket, mint az előképek is mutatják magas minőségű anyaghasználat és erős formáltság jellemzi. Elsősorban intézmény, de néha lakóépületek tetején is találkozhatunk velük.
 |
| New York - River park Farm |
 |
| Chicago - tetőkert (ALSA AWARD WINNER 2010) |
 |
| Detroit Lafayett Park (kerítés nélkül!!) |
Források:
- Christy, Liz and Donald Loggins: A History of New York City Open Space. Monograph, (date unknown)
- Westphal, Lynne M. “Urban Greening and Social Benefits: A Study of Empowerment Outcomes.” Journal of Arboriculture, May 2003.
